A divat változik, a stílus örök! / Coco Chanel

A történelemben vannak híres férfiak, akik mögött mindig egy erős nő állt. A Bazi nagy görög lagzi-ból is jól ismerjük az idézetet: „A férfi a fej, de a nő nyak, és a fej arra fordul, amerre a nyak irányítja.” Igen ám, de a nők is felzárkóztak rövid idő alatt a híres férfiakhoz. Vannak, akik híres színésznők, énekesnők, vagy manökenek és vannak, olyan nőalakjaink, akik lehetőséget adtak az előbb felsorolt nőknek, hogy hírnevüket közösen öregbítsék. Egy ilyen nőalak Coco Chanel, akinek munkássága életre hívta a Chanel Divatházat és a mai napig úttörőnek számít, aki további divattervezőt ihletett meg.

Coco Gabrielle Chanel néven látta meg a napvilágot 1883-ban, a franciaországi Saumur-ban (Loire vidék). Mint minden erős egyéniség, Ő sem tudhatott maga mögött könnyű múltat. Házasságon kívüli gyerek volt, de szülei házasságkötése után édesanyja korán elhalálozott. Ezt követően, 12 éves kora környékén zárdába került, ahol az apácák tanították varrni, majd ezt követően Monsieur Henri Desboutin Házában lett varrónő nagynénjével, Adrienne-nel (Grampayre). Ezt követően Chanel egy divatos kávézóban, a La Rotonde-ban énekelt, s a hagyomány szerint az általa énekelt “Qui qu’a vu Coco dans le Trocadéro” című dalból eredeztethető beceneve. Ahogy Coco egyre több emberrel ismerkedett meg, 1908-ban Etienne Balsan birtokára költözött (La Croix-Saint-Ouen), ahol főleg versenyló-tenyésztés zajlott. Coco stílusa meggyőzte Balsan barátait is, akik később maguk kérték, hogy az ő számukra is készítsen zsirardi kalapokat a Chanel által képviselt stílus és formák szerint, majd a siker lehetőségeként Chanel Balsan párizsi lakását használta (160, boulevard Malesherbes), ahol női divatáru boltot kívánt nyitni. Az üzlet bővülésével Coco egy kalapmíves nőt, húgát, Antoinette-et és két további alkalmazottat foglalkoztatott.

Párizsi időszaka alatt Chanel megismerkedett Arthur Capel („Boy”) milliárdos vállalkozóval, aki akkoriban lovaspólózott és hamar nagy szerelem szövődött köztük. Chanel később tőle kapott támogatást, hogy a Chanel Divatház mai épületét üzlethelyiség céljából megvásárolja a rue Cambon-on, Párizs szívében, és 1910-ben megnyílt a CHANEL. Még ebben az évben a Le Théâtre magazinban is megjelent Chanel saját maga tervezett és fényképezett munkái „Revue mensuelle illustrée” cím alatt. 1912-ben már a bulvársajtóban is megjelentek a Chanel-kalapok Lucienne Roger és Gabrielle Dorziat színésznők által viselve. Chanel elérte a vágyott anyagi függetlenséget is.

Chanel Boy-jal Franciaország nyugati partján, Deauville-ben töltötte a nyarat és megtalálták a rue -on azt a boltot, ahol tovább terjeszkedett és bemutatta első kollekcióját. Az I. világháború kitörésekor sok francia vásárolt a Deauvill-i Chanel boltban. Ekkor érkezett el Coco ideje: a rövid frizurájú nő sportos, kényelmes, sokoldalú, radikális változásokat hozó ruházati tervei sok gazdag, aktív életmódot folytató nő ruhatárának része lett.

1916-ban Chanel a Jersey anyagokat használta, a háromnegyedes hosszúságú kabátok övet kaptak derékmagasságban, luxusszövet vagy szőrme díszítette és hozzáillő szoknya tette teljessé az öltözetet, majd Coco bemutatta első couture kollekcióját. 1917-ben a Les élégances parisiennes divatlap mutatta be a Chanel-ruhák néhány darabját: némelyik hímzett, más darabjai szigorú egyszerűséget sugallnak egy övvel feldobva. Jellemző az egyszerű, nyitott nyakú blúz, tengerész gallérral. Az 1918-as kollekcióban már a barna szín dominál, illetve a fehér alapon piros pöttyösselyem blúzok, mely Chanel védjegye lett.

Amíg a mindennapi (daywear) viseletre a praktikusság, egyszerűség volt jellemző, addig az estélyi ruháknál a romantikus jegyek domináltak. Az 1919-ben bemutatott ruhák a fekete alap színt kapták, ezeket a Chantilly csipke arany szövésű hálója és rojt díszítette, illetve az ezüst csipke brokát lelhető fel díszítő elemként. Ebben az évben Chanel szakmai sikere az egekbe tört, ám magánélete romokba hevert, kedvese, Boy ugyanis ebben az évben hunyt el, autóbalesetben.

Az 1920-as évek elején, az orosz népviseleti motívumok és szabások igen mély benyomást tettek Chanelre, mely saját ruháin is nyomot hagyott. A daywear sötét, semleges színeit felváltotta az orosz hímzési motívumok és az élénk színek. 1922-ben már az orosz paraszti viselet vonalvezetése figyelhető meg kollekcióiban. Tovább egyszerűsítette a vonalvezetést, több egyszerűbb szövetet használt, ám a kedvelt színek ekkor a bézs és piros volt a visszafogott és korszerű design szellemében. Chanel a nemzetközi trend irányába terelte boltját, mely egyre bővült.

1921-ben a Chanel No. 5 nevű parfüm is elkészült, mely szám feltehetően a szerencseszáma volt Coco-nak, majd az első sikeren felbuzdulva további parfümök is piacra kerültek, mint a Chanel be Cuir de Russie -1924, a Bois des Iles -1926 és a Gardénia -1927. A ’20-as években a férfi-ruházatra is kiterjedt figyelme az ékszerek és színházi viselet mellett, de nem mehetünk el szó nélkül „a kis fekete ruha” mellett. 1913-ban Chanel már tervezett fekete ruhát, egy fekete bársony ruhát fehér gallérral. Az amerikai Vogue 1926. októberi számában beharangozták a ruhát, mint Chanel ruháját, melyet az egész világ viselni fog, mivel a kis fekete ruha nagy port kavart, és Chanel nevéhez kötik az előzmények ellenére.

Az 1920-as évek közepére Coco már 2-300 munkást foglalkoztatott, majd a ’30-as évek közepére ez négyezer fölé nőtt. A harmincas évek elején Chanel is küzdött a gazdasági válsággal, de üzletasszonyként továbbra is helytállt, így a gazdaságpolitikai és sztrájk-akadályokat is sikeresen vette a divatháza. A harmincas évek divatját már a hangsúly a derékra helyeződött, a zakó lágyak voltak, mellénnyel kiegészítve. Továbbá kiegészítette a ruhákat fehér fodorral a gallérnál. 1934-től már amerikai, gumírozott szövetet is használt, illetve megjelent a kreppszerű anyag is, melyeket atlétával kombinált és ezekben az években a kozmetikai vonal is útjára indult, illetve új illatuk is megjelent a piacon: Glamour. Hollywood-ba is eljutott, ám mindössze három Metro-Goldwyn-Mayer produkció számára készített ruhákat és a színésznők közül is csak Greta Garbo, Gloria Swanson, és Marlene Dietrich számára. A politikai hátszél ellenére azért otthon továbbra is sikeres, ő tervezte a jelmezeket Jean Renoir: La Marseillaise, és a La Règle du jeu című filmekhez.

1932-ben Coco megbízást kap, hogy tervezzen egy ékszer kollekciót gyémántból és platinából, melyek neve: Bijoux de Diamants, ezt követően pedig a Chanel ékszerek értékesítésével is foglalkozott. A harmincas évek közepétől az indiai és délkelet-ázsiai hatás volt felismerhető. Ezen hatások mellett továbbra is fő ismertető jegye az egyszerűség, ám viktoriánus hatások is keverednek a szoknyák és estélyi ruhák szabásvonalában. Korszerűbbé vált a nadrágkosztüm is. A teljesen fekete összeállítást krémszínű selyem és csipke sifon blúz egészítette ki, gyöngyház gombokkal. A megszokott fekete, fehér, vörös színek továbbra is népszerűek maradtak.

A második világháború alatt leszállt a divatház csillaga a további parfüm-értékesítés ellenére is, Coco Svájcba menekült és az 1950-es években tért vissza újra. Divatfilozófiája változatlan maradt: a ruha legyen praktikus és kényelmes, és célja a nőket minél szebbé és fiatalosabbá tenni. 1954 februárjában ő mutatta be az első háború utáni kollekciót, mellyel nagy visszhangot váltott ki: Chanel már túl öreg, nincs kapcsolatban a modern piaccal és csak néhány modell értékesíthető. Ennek ellenére Coco stabilizálta magát ismét, 1955-ben új kollekciót dobott a piacra. Ebben a szürke blézer, kényelmesen elhelyezett zsebbel, rakott szoknyával és fehér blúzzal, mely iskolás lány stílust kölcsönzött viselőjének. Emellett a tengerészkék és fehér színek domináltak. A gomboknál némelyek szövettel ellátottak voltak a ruha anyagának megfelelően, mások aprólékosan díszítettek voltak, ezek mellett pedig az öntött félkövér sárgaréz gombokon néha oroszlánfej szerepelt, mely Chanel születési jegye volt.

Az 1960-as évek divatja a miniszoknya volt, melytől Chanel iszonyodott: ezt a testrészt mindig takarta. Annak ellenére, hogy nem volt trendkövető, megmaradt ügyfélköre jelentős része. 1962-ben Chanel ismét meghívást kapott designerként a mozi világába, ezúttal Romy Schneider és Delphine Seyrig részére tervezett ruhákat. 1969-ben Chanelről készült egy Broadway-musical: Coco, írta Alan Jay Lerner. Chanel engedélyével a címszerepet Katharine Hepburn játszotta.

Chanel 1971. január 10-én halt meg. Személyes ruházatát és ékszereit aukción értékesítették 1978 decemberében, Londonban. Chanel halála után Gaston Berthelot-t nevezték ki 1971 és 1973. A No. 19, Chanelről elnevezett parfüm Chanel születésnapján, 1970-ben indult. 1974-től Jean Cazaubon és Yvonne Dudel tervezte a couture vonalat, 1978-ban Philippe Guibourgé, és 1980-ban Ramon Esparza csatlakozott a couture csapathoz. De nem volt teljes a csapat, amíg 1983-ig, amikor Karl Lagerfeldet nevezték ki a HÁZ vezető tervezőjének, hogy a Chanel-Ház ismét a divat középpontjába kerüljön még a 2000-es évek elején is.

Kinevezése óta, Lagerfeld továbbra is követi a Chanel stílust Akár az alapító, őt is megihleti a sport: szörf, kerékpározás inspirálták az őszi-téli kollekciót 1990-1991-ben; az edzőcipőn a jellegzetes egymásba néző CC logó volt látható az őszi-téli 1993-1994 kollekcióban. Tengeri stílust mutatott a ’94-es tavaszi- nyári, és síelős stílus szerepelt a 2003-2004-es őszi-téli kollekcióban.

Míg Chanel a dolgozó ember számára tervezett, Lagerfeld az elképzeléseit követi a korabeli társadalmi szubkultúráknak megfelelően. Helyet kap nála a PVC farmer, műanyag esőkabát (őszi-téli 1991-1992), motoros stílusú bőr zakó, nadrág, és csizma (1992-1993 őszi-téli és őszi-téli 2002 – 2003). A tweed öltöny továbbra is elmaradhatatlan eleme a kollekcióknak, amelyek megfelelnek a klasszikus ízléseknek. A klasszikus kardigán-stílusból is kínál, míg a farmer kabátok Chanel kedvenc kamélia virágaival vannak díszítve, és a kis fekete ruha is elválaszthatatlanul Chanel nevéhez kötődik.

Szerző:

Golopi Nikolett

Forrás:

http://www.chanel.com

http://www.nylonmag.com

http://www.corbisimages.com http://dailyvitaminsea.com

http://text-portrait.ueltzhoeffer.com

http://img.timeinc.net http://4.bp.blogspot.com