Őszi reggeleken kedvenc kávézómba üldögélve figyelem az embereket, a város kifutóján lépkedő nőket. Bár azokban a mesés időkben éltem volna, amikor a divatvilág elfeledett darabja, a Kalap még minden nő ruhatárának elengedhetetlen kelléke volt, és nem egy bohém kiegészítő, amit ha manapság magunkra öltünk, összesúgnak a hátunk mögött… Mit nem adnék, ha ez a kifinomult darab ismét visszatérne a mindennapjainkba és viselése nem csupán az ascoti derbin lenne természetes…
Tímea Edit Forrai-Putz
Sajnos kishazánkban még mindig nem terjedt el a kalap viselése, pedig nem csak figyelemfelkeltő, de tökéletesen ötvözi a nőiességet és fantasztikusan kiegészíti a klasszikus és kifinomult ruhatárat.
Az egyik legkedvesebb barátnőmmel nagy kalapimádók vagyunk, szeretünk ebben a szép kiegészítőben parádézni, de sajnos kizárólag a négy fal között… Igen! kizárólag otthon, önmagunk örömére, ugyanis észrevettük, ha kimerészkedünk egy virágos, tollas, széles karimájú darabban akkor az emberek úgy néznek ránk, mintha valami nem stimmelne nálunk, mintha eltévedtünk volna a divat útvesztőjében. Nem vagyunk egyformák…
De pont emiatt olyan csodás dolog, amikor az ember lányát hasonló ízléssel és gondolkodással megáldott emberekkel hozza össze a sors. Így kerültem kapcsolatba Forrai–Putz Tímeával, az Ozmonda Kalap Galéra tulajdonosával. Személyében egy nagyon kedves, mégis elfeledett tehetséget ismertem meg.
Az INTERJÚ:
1. Miként lett belőled kalapkészítő, hogy indult ez az egész? Hosszú történet az, hogy miként kerültem a kalapos szakma közelébe, és nem vidám történet. Sok nehézség és kutatás után találtam meg az utamat. Egyelőre úgy tűnik, komoly nehézségek nélkül nekem nem terem babér. 
2. Miért épp kalapok? Mi vonzott ebben a munkában? A családunkban a nők mindig viseltek valamit a fejükön. Több kalapot is rejtegetett a szekrény mélye, míg ráébredtem, nekem ehhez volna affinitásom: kreatív, mint a mozaikozás, amit korábban csináltam, de nem annyira helyhez kötött. Csodálatos kalapokat láttam az Ascot-i derbiken, ez szerintem igazán inspiráló! Valamint fontos szempont volt, hogy babák mellett is végezhető legyen, lévén két csoda jó fej kisgyermek anyukája vagyok.
Másrészt a kalap kiváló kiegészítő! Kifejezhető vele bármi, amit ruházattal nehézkesen volna kivitelezhető: jókedvet, extravaganciát, nihilizmust, közvetíthető általa a finom elegancia, a sikk, a stílus, nincsenek szezonális korlátai, és, ha alaposabban megnézzük nincsenek stílus korlátai sem! Méltatlanul hanyagolják el!
3. Hogyan szerezted meg a szükséges szakmai ismereteket? A hosszú keresgélés erre is vonatkozik. Több kalaposnál is jártam, többekkel csupán telefonon beszéltem, ám mind arra lyukadt ki, hogy iskolai képzés nincs, így vagy kimegyek külföldre tanulni nagyobb cégekhez, vagy itthon találok valakit aki átadja tudását. Ebben nagy szerencsém volt, mert Várhegyi Éva, ma Magyarországon ő a legelismertebb kalaposmester, végül a szárnyai alá vett!
4. Mi volt a legelső munkád? Egy csinos kis klos kalap volt a legelső darab, amit a saját méretemre kellett elkészíteni, de a legelső megrendelésem egy esküvői kiskalap volt. Máig az esküvői kalapok a legkeresettebbek.
5. Honnan jött a név, hogy Ozmonda? Ozmonda az egyik nevem, és Jókai Mór egyik figurája a Szeretve mind a vérpadig, című regényéből. Nem kedves szereplő, de erős, nyers és ezek a tulajdonságok bennem is megvannak, ezért valamiképp azonosulni tudok vele.
6. Hogyan találnak Rád a munkák? Javarészt szájhagyomány útján terjed a jó hírem, de megtaláltak már csupán az internetes képeim alapján is. Bár ezek pont ezért vannak.
7. Mekkora teret engednek a megrendelőid, amikor megbíznak egy munkával? Valójában többet, mint gondolnák. A legtöbben nem tudják milyen mély a nyúl ürege, ha kalapválasztásról van szó. Akár méretre készül, akár készletből választanak, mindig kell deríteni, mi áll jól a vevőnek. Ez komoly feladat, és helyenként fájdalmas, mivel kíméletlenül őszinte vagyok. Sajnos muszáj, ha elégedett, boldog kalapos embert szeretnék viszontlátni.
A folyamat ott kezdődik, hogy felpróbálja azokat a kalapokat, amelyek tetszenek neki. Ez most vagy jól áll, vagy nem, ha nem akkor ki kell rántanom a komfort zónájából, így felpróbáltatom azokat a kalapokat melyek nem tetszettek, és nem meglepő módon sokkal előnyösebb képet mutatnak, mint az eredeti elképzelések. Amikor már az alapok megvannak, már csak az olyan „apróságokat” kell figyelembe venni, mint alkat, személyiség, frizura, egyéni kívánságok, anyagi lehetőségek, stb. Ám mindez sokkal inspirálóbb, mint ahogy az hangzik. A kreativitásnak a korlátok adják a lökést. Ha túl sok a lehetőség, elveszik benne az ember, és nehéz elindulni.
Egyébiránt a legnagyobb harcokat az alkotás folyamán magammal kell megvívnom, illetve a bennem élő Ős Kajánnal. Soha nem engedi pontosan azt csinálni, amit eredetileg elképzeltem! De ezzel szerintem minden alkotó elme így van.
8. Van kedvenc stílusod? Nincs konkrét kedvencem, de nagyon közel áll hozzám a Belle Epoque, egyszerűen elegáns kalapjaival, a steam-, és a dieselpunk, az őrült dekorjaival, a rokokót, a színpadra készülő kalapok, mert teljesen más szempontoknak kell megfeleljenek, de sokáig sorolhatnám…
9. Milyen színekkel, anyagokkal dolgozol a legszívesebben? Nagyon kedvelem az erős színeket, a pasztell árnyalatokat keverni. De történt már áttörés is: gyerekkorom óta utáltam a rózsaszínt, ám egy megrendelés alkalmával virágokat készítettem a pasztellrózsaszín árnyalatokkal, és teljesen beleszerettem! Az anyagokkal kapcsolatban kifejezetten válogatós vagyok. Az az anyag, ami nem fog meg, teljesen esélytelen hogy kalapként végezze.
Szívesen dolgozom lószőrrel, nyúlszőrrel, selyemmel, szaténnal, düsesszel, lágy tüllel, lágy esésű organzával. Kiegészítőnek gyakran használok bársonyt, mindenféle szalagokat, gyöngyöket, és rengeteg tollat. Ez a gyengém.
10. Honnan szerzed be az alapanyagokat? Van itthon egy-két kincses doboz, ahonnan be tudok szerezni néhány kiegészítőt, de az alapanyagokat általában külföldről hozatom. A netet is előszeretettel használom, és felfedeztem ott is pár érdekes boltot.
11. Milyen technikával dolgozol? A hagyományos technikákat részesítem előnyben, de létezik olyan helyzet, amikor inkább újítok, vagy kikísérletezek valami mást, egyszerűbbet, olcsóbbat, stb. Rengeteg olyan aspektusa van a szakmának, ahol mindig figyelni kell az aktualitásokat, így folyamatosan tanulok. Nagyon szeretek tanulni.
12. Ebben a szakmában szerintem fiatalnak számítasz. Ez előny vagy hátrány számodra? Inkább előnynek érzem, mivel itthon az emberek gondolkodásmódját kell megváltoztatni ahhoz, hogy kalapot viseljenek hétköznap is, és ehhez sok idő kell. Néha azt érzem, hogy több idő lenne szükséges, mint ami rendelkezésemre áll.
13. Hogy lesz az álomból valóság? Rengeteg munkával (ez jelent éjjel-nappalt, amikor a gyerekek alszanak, meg időnként akkor is, amikor nem), végtelen türelemmel (mondogatod magadnak, hogy megéri), és kitartással (szintén mondogatod magadnak, hogy lesz majd jobb is, és éjjel nem alszunk, mert munka van, pedig már mindenki erősen horkol, aztán beosonsz a babaszobába és elolvadsz, akkor rájössz, hogy bizony megéri).
14. Miből meríted az ihletet? Az ihlet számomra megfoghatatlan dolog: jön-megy, ahogy kedve tartja. Szász Imre mondta egyszer: ha valaki leteszi a pénzt az asztal sarkára, neki az elég ihlet. Nos, véleményem szerint így egy mesterember beszél, aki rutinból dolgozik, közelében sincs az ihletett művészetnek! (csak privátilag: a legjobb gondolataim szeretkezés közben-után jönnek).
Van amikor megpillantok egy színt, egy formát, megtapintok egy anyagot és már özönlenek is a jobbnál-jobb gondolatok, de van úgy, hogy ülök a gondolat-füzetem fölött és…. semmi. Ezért van mindig velem ez a gondolat-füzet. Van amikor éjjel kiosonok, és a kislámpa fényénél őrülten elkezdek skiccelgetni J
15. Hol találkozhattunk eddig a munkáiddal? Minden évben megrendezzük a Tavaszváró és a Nyárvégi Kalapkommandónkat, ahol utcai divatbemutató jelleggel felvonultatjuk a legújabb kollekciónkat. A többi megrendelésemet általában esküvőkre készítem, így azokat az adott esküvőn lehet megtekinteni (jellemzően én sem látom őket). Az idei Nyárvégi Kalapkommandót szeptember 22-én tartottuk meg.
16. Követed a mai divatot? Van egyáltalán olyan, hogy kalapdivat manapság? A kalapdivatban, hál’ Istennek nincsenek szezonális változások, kivéve, hogy az őszi-téli időszakban meleg, szőrös őszi-téli kalapokat viselünk, tavasztól könnyű darabokat részesítünk előnyben. Az aktuális divatanyagok csupán viszonyítási alapot adnak, nincsenek kőbe vésve. Másrészt a kalap olyannyira személyes, hogy kevéssé határozhatja meg a legújabb trend.
17. Van példaképed ebben a szakmában? Természetesen: Várhegyi Éva a legnagyobb példaképem, ő a mesterem!
18. Könnyen elengeded az alkotásaidat? Meglepően könnyen, főképp akkor, ha látom azt, hogy az elképzelés és az eredmény megegyezik! Az őszinte mosoly, amikor felpróbálják a kész kalapot, mindenért kárpótol. És a fotók is megmaradnak.
19. Ha azt mondom Forrai-Putz Tímea Edit, mi jut eszedbe róla? Sok mindent jelent: Putztimi-ként, én voltam a furcsa lány, de ez a furcsaság nem változott sem az évek alatt, sem attól, hogy életem Hercegével élek, sem attól, hogy gyermekeim lettek. A nevem, családom bővült, úgy, mint a tudásom, kedvem és lelkesedésem is. És ennek rendkívül örülök!
20. Mik a jövőbeni terveid? Kizárólag nagyszabású terveim vannak! Boldog szeretnék maradni. Ja, és szakmailag nyomot szeretnék hagyni a világban, mint a legnevesebb kalaptervező!
Irány az Ozmonda Kalap Galéria és kalapra fel! Hisz már a Te kalapod is ott lapul valahol a tervezőasztalon…
További információ: http://ozmonda.hu/ https://www.facebook.com/OzmondaKalapGaleria?fref=ts
Köszönöm! Christine
Ha tetszett a poszt, gyertek és csatlakozzatok a VoilaMode Facebook oldalához, de természetesen az Instagram-on is követhettek: @voilamode13
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: